ÉLETRAJZ

1998. december 4-én született Szegeden. Gyermekkorát a nagyszülői házban töltötte Dusnokon. 
F. Várkonyi vezetéknév ,,F." tagja anyai részről örökölt Fenyősi családnevet hivatott jelképezni.

MŰVÉSZI GYÖKEREK
A zenei érzék mindkét (mind anyai, s mind apai) oldalról alapjában véve meghatározta tehetségét, azonban a zene valódi szeretetét anyai részről szívta magába.
Apai nagypapája Várkonyi Gyula (KATTINTS IDE a honlapért)  festőművész életét is végigkísérte a zene, hiszen ahol kiállítása ott általában koncertje is volt, mint tangóharmonikás. Egon családja esetében a ,,Várkonyi" vezetéknév eredetileg a ,,Wagner" német családnévből lett magyarosítva a világháború környékén. Gyula nagypapája festményein meg is tartotta a ,,W"-t (Wárkonyi), mint művészi aláírás emlékezve a gyökerekre. Az évezred fordulón lovagi rangot kapott a (Károly Róbert által 1326-ban alapított) Szent György Lovagrendtől.

Anyai nagypapája Pécsy László is foglalkozott zenéléssel abban az időben mikor az Omega együttes is kezdő zenekarnak számított. Nagypapája Hawaii gitáron játszott az 1960-as évek kezdődő könnyűzene világában, majd az élet később/közben civil szakmára sodorta. Szintén anyai részről a nagymama is tanult harmonikán játszani.
Mindezek fényében végig olvasva a családi előzményeket vitathatatlan, hogy a minden oldalról megjelenő zene szeretete alapozta meg Egon művészi hajlamát.

ZONGORA
5 éves korától kezdődően 10 évig klasszikus zenét tanult a Bajai kirendeltségű Danubia Alapfokú Művészetoktatási Intézményben. 2012-ben alapfokú művészetoktatási tanulmányait befejezte - zongora tanszakon művészeti alapvizsgát tett jeles eredménnyel. Majd 2014-ig továbbképző évek következtek klasszikus zene billentyűs megnevezésű tanszakán szintén jeles eredményekkel. Ezen tanulmányokon belül az utolsó években már a záróvizsgákat az énekes-zongorás klasszikus darabok jelentették számára. Zongora tanára közbenjárásával -az addigra már évek óta éneklő Egon- lehetőséget kapott arra, hogy a klasszikus zongorát énektudásával összeegyeztesse. Elmondása szerint mindamellett, hogy zongora tanárait (Incéné Balaton Edina és Geleta Péter) mindig is nagyon kedvelte, a hangszert mégsem szerette meg annyira, hogy a későbbiekben az éneklés mellett életben tartsa a hangszeres területen szerzett tudását.

ÉNEK | KEZDETEK
Egon elmondása szerint énekhangját közel 9 éves korában fedezhette fel családja egy utazás közben, mikor Demjén Ferenc Honfoglalás című dalát rádióban hallva énekkel bekapcsolódott Rózsi hangja mellé - mire a külső fülek hamar észlelték, hogy a ,,gyereknek van énekhangja". A felismerést követően Egon 2009-ben Dusnokon Pünkösdkor rendezett énekversenyre benevezett, amelyet meg is nyert abban az évben. Tulajdonképpen ezután a falubeli emberek bíztatták a családot, hogy ,,ne hagyjátok, vigyétek a gyereket". Mivel Egon is szerette volna érdemben továbbvinni az éneklést, így a család teljes támogatását megkapva kezdődtek meg az énekléssel kapcsolatos feladatai.

ÉNEK | KLASSZIKUS 
F. Várkonyi Egon Andrejcsik István kíváló énektanár, operaénekeshez járt, hogy megtanulja az éneklés legfontosabb alapjait. Tanár Úr akkori időkbeli véleménye szerint Egon hangjában egy potenciális tenor is elbujhatott. (Később, a mutálás után kiderült, hogy bariton).
Andrejcsik tanítása alatt 12-13 évesen részt vett két egymást követő évben is ének szakos egyetemi mesterkurzusokon a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának szervezésében (ma már Bartók Béla Művészeti Kar). A kiskori klasszikus ének tanulmányai során olasz nyelven, operaénekesek hangjának megalapozására, képzésére szolgáló darabokat énekelt. Mutálás során nem volt szabad énekelnie az egészséges énekhang megőrzése érdekében, majd ezen időszak lecsengését követően Egon nem tért vissza a klasszikus hangképzéshez mert Ő már teljesen a könnyűzene felé orientálódott. Úgy fogalmazta meg, hogy ,,Úgy érzem rengeteget tanultam, tapasztaltam a klasszikus hangképzésben eltöltött évek alatt viszont felfigyeltem arra, hogy amennyiben többet koncentrálok arra, hogy az operai hangvitelű énekórákon megfeleljek akkor teljesen elvisz más irányba. Itt konkrétan arra gondolok, hogy hiába vannak metszetek, közös részek, de a könnyű és az operai hangvétel hangképzésileg más-más technikát kíván ami kettő között nagyon nehéz volt libikókáznom és nem is kísérleteztem vele sokáig - döntöttem a könnyűzene mellett. Éreztem, hogy egy-egy könnyűzenei produkcióban el"modorosodik" a hangom amit nem szerettem volna hosszútávon. Megjegyezném azért, hogy éneklésemben valóban megalapozott a klasszikus hangképzés és érdemben sokat segített a légzéstechnikára való ráérzés és a hangszálak bemelegítése érdekében. Illetve fegyelmet is tanultam a mesterkurzusok alatt."

Egon gyermekhangját sikerült megörökíteni élő és stúdiófelvételen egyaránt.

2019-ben találkozott Prof. Dr. Temesi Mária Liszt Ferenc díjas művésznővel, tanszékvezető egyetemi tanárral, operanagykövettel aki Egon tehetségére és az esetleges operában való hangi kvalitásaira alapozva ajánlotta fel segítségét arra vonatkozólag, hogy támogatni fogja abban, hogy operaénekessé váljon. Így még egy egyetemi ének mesterkurzust Temesi művésznőnél és Nagy Márta zongorista, korrepetítornál elvégezve F. Várkonyi Egon utolsó pillanatban mégsem adta be felvételijét az ének, előadóművészet BA képzésre. Elmondása szerint a kottahűség görcsös betartását az Ő könnyűzenei felfogása hosszú távon nem tudta volna befogani anélkül, hogy az általa érzett zenei szeretet ne csorbult volna, így átgondolva és ezt megelőzve ismét elfordult az operaénekesi lét lehetőségétől/világától. A kölcsönös tisztelet és szeretet a szétválás ellenére megmaradt Temesi művésznő és Egon között. 
F. Várkonyi Egont idézve: ,,Rengeteget tanultam Temesi tanárnőtől! Sok mindent megmutatott próbált rávezetni az operaénekléshez szükséges professzionális hangzás elsajátítására. Vivőerős hang, tehermentes éneklés, rezonáló felületek, hogy mi hol cseng leginkább, melyik vokálissal mit kellene kezdeni, hova tegyek egy-egy hangzót a számon belül (és ez mindenkinél kisebb-nagyobb mértékben eltérő lehet, hiszen egyediek vagyunk, akár 1 mm eltérés is sokat számíthat)... és lehetne erről sokat beszélnem még. Ami lényeges, hogy annak ellenére, hogy nem operát énekelek, a mai napig operai hangvitelben melegítem be hangszálaimat éneklés előtt. Hiszen ugyanúgy ahogy egy hangszert kinyitsz, behangolod a zongorát csak hogy egy példát mondjak ... nekünk énekeseknek a testünk a hangszerünk ami egy és megismételhetetlen - nem lehet áthúrozni, mint egy hegedűt. Ezért is kell nagyon vigyáznunk magunkra és tényleg odafigyelni a bemelegítés jelentőségére. Ez az egyik leglényegesebb amit Temesi tanárnő tanítása alatt ismét nyomatékosan sikerült elmélyítenem magamban amiért többek között nagyon hálás vagyok neki."

ÉNEK | NÉPZENE
Mutálásig foglalkozott népdalok éneklésével is. Részt vett népzenei versenyeken is - középdöntőnél tovább nem sikerült eljutnia.
,,Úgy érzem, hogy egy hibát elkövettem. Mégpedig, hogy hamarabb kezdtem el énekelni, minthogy a mutálás lecsengett volna. Ezt akkor is és most is hallom egy-egy régebbi felvételemnél, hogy MÁR és MÉG NEM csengett úgy a hangom, mint ahogy mutálás előtti és mostmár mutálás utáni állapotában. Így én azt érzem, hogy anno többször is előfordulhatott, hogy produkcióim tőlem elvárható szinttől lejjebb sikerülhettek, így abban az időszakban különösebb sikereket értelemszerűen nem is sikerült elérnem az éneklés területén. Csak az hajtott, hogy nem tudok éneklés nélkül meglenni - felkérés és fellépés pedig mindig volt."
Sok eseményen megjelent népzenei vonatkozásban is volt gimnáziumi énektanárnője Szűcsné Török Ilona támogatására. Számos zenei, szakmai élményt köszönhet Szűcsné tanárnőnek és kórusvezetőnek.

JELEN

,,Sokat gondolkodtam anno azon, hogy érdemes lenne e, mint szakma, művészeti irányban továbbtanulni. Művészeink akkori, és sajnos jelen helyzetét is tekintve azt gondolom, hogy jól döntöttem, mikor egy biztosabb talaj megteremtésének reményében természettudományos tanulmányokba kezdtem a szegedi egyetemen. Ez magával hozza, hogy a művészethez köthető tevékenységem háttérbe szorul a hétköznapokban, amit számomra nem mindig könnyű megélni, elfogadni, azonban ahogy mondani szokták: ,,valamit valamiért". Én ezt választottam - talán társadalmi nyomásra (?), nem tudom. Jelen időkben kissé nehezített pályán, hiszen nem egyszerű a két területet összeegyeztetni, de mégis próbálok értéket teremteni - ha már csak pár embernek szép néhány percet tudok okozni előadásommal, nekem az már nagyon jól eső dolog."